NÉGYSZÖGLET – 2024

Folytonos nézőpont-változtatás

Forrai Ferenc tíz éve épülő Négyszöglet sorozatának kulcsszavai a halmaz és a kölcsönhatás. A léptékváltással, az alkotóelemek felnagyításával láthatóvá válik a környezetünkhöz való viszonyunk.

Forrai Ferenc közel egy évtizede konzekvensen épített Négyszöglet sorozatának alapja egy különleges kísérlet, aminek során a képzőművész azt kutatta, vannak-e olyan közös pontok, amelyek minden különbözőségük ellenére összekötik a közép-európai országokat és azok lakóit. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország, piros, sárga, zöld és kék, négy szín, az ötödik a metszet, a fekete – a középpontban pedig a mi létezésünk tere, Budapest.

Ez a közép-európai térség finomszerkezetét vizsgáló, a látszólagos kötöttségek ellenére is határtalanul bővíthető szín- és formarendszer, tágabban vizuális kódrendszer épült és épül ma is folyamatosan tovább. Előbb irodalmi alkotásokat, jelesül több mint száz magyar író-költő Budapest vonatkozású sorait nyitották ki más szemszögből a függőlegesek és vízszintesek, majd az alkotó személyes történeteinek, emlékeinek és benyomásainak a rendszerbe való finom beépítésével az emberi lét „társadalmi-lelki térképe” is egyre inkább kirajzolódni látszik.

A Négyszöglet sorozat kulcsszava így a halmaz, és a halmazok egyezőségeiből és különbözőségeiből adódó metszetek: a kölcsönhatás. A sajátos kódrendszer – amelynek elsődleges elemei a szín és a forma, rendező elve az egyedi ritmus, arány és sorrendiség – állandóan teljesedik, mozgásával együtt növekszik: az elkülönülések, kapcsolódások, kölcsönhatások szimbolikus szinten, leolvashatók a képekről, vagy láthatóvá válnak az objektek révén. A geometriai tömörítés visszafejtése során a szemlélő elmerülhet a vizuális mintázatokban, a képzőművész szubjektív szempontjaihoz rendelve a saját szubjektív szempontjait. Ahogyan az alkotó konstruál újra az ismert részekből mindig egy új egészet, teszi ugyanezt a néző is a saját belső világából, ismereteiből, tudásából dolgozva, miközben a legtöbbször – és éppen ez benne az izgalmas – egymástól merőben más eredményekre jutnak.

A hosszú ideje tartó anyaggyűjtési, tanulmányozási, tapasztalási és feldolgozási folyamat most következő fejezetéhez érkezett, ezt mutatja be az Artus Galériában látható új Négyszöglet kiállítás. A galéria óriás tereiben szerencsés módon nem elvesző tárlatnak – nemcsak a munkák mérete, hanem a jó ritmusban való elhelyezésük okán is – ezúttal a különböző színkompozíciók állnak a középpontjában. Forrai jelenlegi kutakodásainak fő tárgyai a színek és azok egymásra hatása-viszonya különböző hordozóanyagokon; az egyes festékrétegek mint halmazok, az átfedések mint metszetek jelennek meg a kompozíciókban. A nyomtatási eljárásokban ismert raszterpontok felnagyításával – láthatóvá tételelével – észlelhetővé válnak azok tökéletlenségei, a hibáik egymásra hatásai, amelyek emberi tulajdonságokat, különbözőségeket és egyezőségeket jelképeznek; megmutatva egyben a közöttünk lévő sokféle kölcsönhatás lehetőségeit is. A raszterpontokból összeálló rétegek pedig a sok kis halmazból összeálló nagyobb halmazokat eredményezik; ezen egységek térbe is helyezik a rétegeket, és még láthatóbbá teszik a lehetséges viszonyítási pontokat.

Minden attól függ, fogalmazza meg mindezzel Forrai, hogy honnan, milyen távolságból nézünk, vizsgálunk, bontunk elemeire egy megfigyelt témát, gondolatot, problémát stb., önmagunkat és a környezetünkhöz való viszonyunkat. A kapott eredmények ráébresztenek, hogy csak folytonos nézőpont-változtatással lehet igazán feltérképezni ezt a viszonyt.

szerző: Farkas Anita